cart
0
 x 
A kosár üres

Ildi változásnaplója: szülés után min. 20 kilót fogynék és életmódot szeretnék váltani!

Egy anyuka naplója 2018. március 14-től célja megvalósításáig: minimum 20 kilót szeretne fogyni  és életmódot váltani a segítségemmel. Ő a postareni© FOGYÓKÚRA START programom egyik vendége.

Olvasd el az őszinte sorait, tapasztalatait, gondolatait és párja hozzáállását az új ételekhez. Ismerd meg, min megy keresztül, lehet, hogy magadra ismersz és erőt, motivációt merítesz Ildi mindennapjaiból. 

 

  

2018. március 14. - 0. nap 

A felkészülés

Egészen gyorsan döntöttem el, hogy nem halogatom már tovább, belekezdek a változásba. Az elmúlt tél megint nagyon megviselt, 9 kiló szaladt fel úgy, hogy észre sem vettem - pontosabban észrevettem, de nem foglalkoztam vele. Úgy voltam a dologgal, hogy amíg szoptatok, addig nem bántom magam azzal, mennyit és mit eszem. 8 hónapos a kisfiam, én idén töltöm a 33-at. Most viszont elég volt, betelt a pohár - önmagammal. Nézem az arcom, a karom, a hasam, a csípőm, a combom, és nagyon nem tetszik, amit látok, arról nem is beszélve, hogy a bőröm és a hajam is fakóbb, csúnyább, mint volt.

Mindig szolgáltattam mentséget arra, hogy most éppen miért nem foglalkozom magammal, így jött fel 2 év alatt 20 kiló felesleg (a 170 centimhez majdnem 90 kg), ebből a terhesség alatt lement tíz, “köszönhetően” a terhességi diabétesznek és a szigorú diétának.

Általában a munka volt a legjobb kibúvó, rengeteget dolgoztam (természetesen ülőmunka számítógép előtt), és amikor már annyira ki voltam merülve, hogy már nem láttam, még ráhúztam egy kicsit. Rég nem éreztem magam olyan jól, mint a szülés után, de aztán megint elengedtem magam és megint ugyanott tartok, mint 8 hónappal ezelőtt.

Ezért kezdtem el olyan diéta után kutatni, amit aztán életmódszerűen lehet tovább követni - így kötöttem ki Posta Reni oldalán. Paleo hedonistáknak. Szeretek enni - ez nyilván kiderült már a fentiekből -, de szeretem az egészséges alapanyagokat is, csak ez utóbbiakat eddig nem igazán sikerült összehoznom a ‘jókat kajálok’ fogalomkörrel. De majd most.

Kicsit nehéz elképzelnem az életemet kenyér és tejtermékek nélkül. Bár régebben a cukor is ilyen hozzávaló volt, és arról is sikerült lemondanom... Ma már kifejezetten rosszul esik, ha valami émelyítően édes, márpedig lassan mindent annak érzek, amibe gyárilag tesznek cukrot. A másik ilyen a fehér liszt volt. A GDM-es diéta alatt tilos volt fogyasztani, azóta nem is ettem se kenyeret, se pékárut, ami fehér lisztből készült. Már a gondolata sem esik jól. Ezért aztán kifejezetten pozitívan tekintek az elkövetkezendő időszakra: remélem, hogy az összes egészségtelen étkezési szokást képes leszek ilyen módon egy életre kiiktatni. Ehhez az elején amolyan radikális fellépés szükséges, aztán pedig már automatikusan nyúlok majd egy-egy bevásárlás alkalmával az egészséges hozzávalókért.

No, de nézzük csak, mibe is vágunk bele! Az első hét bevásárlólistája igencsak hosszú, itt esik le, mennyire rosszul étkeztem eddig, hiszen majdnem mindent meg kell vennem. A hűtőben tartok egy gyors szemlét és kipakolok mindent, amire a jövőben nem lesz szükség, így már van elég hely a friss alapanyagoknak. Eddig a nagybevásárlást mindig egy szupermarketben végeztem, most viszont nagyobb hangsúly került a piacra, egészen meglepődöm azon, mennyire nehezek a szatyrok, amiket az autóhoz cipelek. Tetszik, hogy nincsenek bonyolult alapanyagok, és mindent be tudok szerezni egy helyen. Korábban ezért tartottam a paleótól, mert a mindenféle maglisztek és különleges zöldségek egyrészt nincsenek ott minden bolt polcain, másrészt pedig elég borsos áruk van. Ehhez képest nagy meglepetés volt a nagyon egyszerű, alap zöldségek és húsok listája, kiegészítve a fűszerekkel és néhány tartós élelmiszerrel.

Mindenből egyből dupla mennyiséget vásárolok, mert a párom is megunta végre az apa-pocakját nézegetni és velem tart a változásban. Így azért jóval egyszerűbb lesz, nem kell duplán főzni és motiválhatjuk majd egymást - életében nem diétázott még, úgyhogy az elején még biztosan több csí érkezik az enyémből az ő irányába.

A főzés

Bele is vágok egyből és atommód kezdek el főzni: először a csontlevest teszem oda, utána a mákos-almás sütit, majd a gyömbér esszenciát. Elsőre hirtelen soknak tűnt, de végülis két óránál nem töltöttem többet a konyhában: a receptek egyszerűek, egyértelműek és gyorsan elkészülnek, a lényeg a tervezésen és a rendszeren van, amibe csak bele kell rázódni. Összeállítom a tisztító teakeveréket is, majd amikor mindennel elkészültem és a gyermek is alszik, felszisszentek még egy kisüveges kézműves búcsúsört és megeszegetem mellé a névnapomra kapott csokit, hogy még csak véletlenül se legyenek velem kísértésként az elkövetkezendő négy hétben. Lélekben pedig, mint egy hernyó készülök a változásra, hogy a nyarat már pillangóként repdesve kezdhessem meg.

          

 Március 15. - 1. nap

A mérleg 88,9 kg-t mutat.

Kevésbé ébredek nemzeti öntudattal, mintsem erőteljes álmossággal kora hajnalban - valamiért kakas üzemmódra váltott a gyermek és már fél hétkor kukorékol. Az első utam a gyömbér esszencia felé vezet - úgy húzom le az egy decit, mint Feribácsi a kisüveges vegyigyümit a restiben, a hatása is nagyjából olyan. Egyből felébredek a gyömbér csípésétől és a menta töményen friss ízétől, ezek után kávéra sem lesz szükség az biztos!

A reggelire szánt mákos süti ízlik, jó tömény, nem is lettem éhes egészen délig - ezen mondjuk kicsit meglepődtem.

És az éhség sem úgy tört rám, hogy most azonnal elájulok, hanem mintegy halvány jelzőfény valahol a horizonton, mely illedelmesen szól: már itt az ideje enni.

Amikor kimértem az ajánlott 7 deci levest, csak pislogtam, hogy ez milyen sok, belereszeltem két főtt tojást, és alig bírtam megenni az egészet. Tamás, a párom, aki elég szkeptikusan nézegette eddig az étrendünket - mutassatok egy olyan férfit, akinek elsőre szimpatikusan hangzik, hogy csupazöld méregtelenítő leves vagy hogy nagyon finom sült kelbimbó - meg is jegyezte, hogy ízlett is és jól is lakott vele, úgyhogy elkönyveltem az első sikereket a mákos süti kudarca után (itt ugyanis kiderült, hogy nem szereti a mákot). Ettől függetlenül hősiesen lenyomta reggel és uzsiidőben is, bár fájdalmas arckifejezéssel tudakolta utána, hogy hány napig esszük még ezt.

A vízivásra folyamatosan emlékeztetnem kell magamat, de leginkább őt - én még csak-csak eltüntetek két liter vizet egy nap, Tamás viszont nem szereti a vizet, nagyon nehezen veszi rá magát. Köztes megoldásként steviás szörpöt szürcsöl, így legalább meglesz az ajánlott folyadékmennyiség és majd szépen lassan leszokik erről is. Próbálok nem türelmetlenkedni vele, hiszen ő drasztikusabb változtatásokat eszközöl most az étrendjében, mint én. A gyógytea keverék mindkettőnknek ízlik, a vacsora meg pláne, boldogok vagyunk már a szalonna és a kolbász látványától is. A zöldségek és a fűszerek összehatása tetszetős, a maximális jóllakottság érzése pedig pláne!

Összességében tetszett az első nap, nem, vagy csak nagyon kicsit volt éhségérzetem, nem vágytam nassolni, könnyen elteltek az étkezések közti üresjáratok. Oda kell figyelni, hogy időben együnk-igyunk meg mindent, de végülis most állítjuk fel a rendszerünket, idő lesz amíg automatikusan megy minden.

 

Március 16. - 2.nap

A mérleg 88,1 kg-t mutat. 

Bár megfogadtam, hogy nem nézem minden nap a mérleget, mégsem bírom ki, hogy ne álljak rá reggel. Álmos mosolyra húzom a számat, a csökkenő számok ugyanis mindig motivációt adnak a folytatáshoz.

Még gyűjtöm az erőt az egész alakos fotóhoz.

Megígértem Reninek, hogy csinálok egyet, hogy utána lássuk a változást. 

Még néznem kell a kinyomtatott papírokat, mit mikor kell enni-inni, de már haladok a rutinszerűség felé. Ebéd után meglátogattuk anyósomékat, ami általában véget nem érő kajálást jelentett jó sok rántott hússal, krumplival és süteménnyel. Bár valamilyen szinten már ők is elkezdték az életmódváltást miután apósomnál cukorbetegséget diagnosztizáltak, nagyon nehezen megy nekik az átállás, a megszokott ételek, főzési szokások elhagyása. De legalább elkezdték! 

Összepakolok minden alapanyagot, ami a délután folyamán még kelleni fog, a táblázat és a receptek a telefonomon, konyha pedig ott is van, úgyhogy sikeresen abszolváljuk a nap hátralévő részét. Meglepő módon meg sem remeg a térdem a tál túrós süti láttán, bár a kávémból egyelőre nagyon hiányzik a tejszín, de majd megszokom kókusztejjel is (a cukrot már a főiskola alatt elhagytam belőle).

 

A tonhalas-makrélás salit még Tamás is sűrűn dicsérte, bár elsőre azt hittem ódzkodni fog a sok sárgarépa láttán. Az esti filmnél éreztem először a hiányát valami ropogtatni valónak, de ez is csak egy rossz szokás, amit el kell hagyni - inkább megittam egy nagy üveg friss vizet és a mérleg újfent csökkenő számjegyének képével a fejemben aludtam el.


Március 17. - 3. nap

A mérleg 87,4 kg-t mutat.

Lehet, hogy csak placebo, de esküszöm kisebbnek látom a hasam. Sokkal többet mosolygok, érezhetően javult a közérzetem, aminek még pluszban nagyon örülök.

A reggeli avokádó mártogatóshoz fura, hogy nem kenyeret eszünk, hanem friss zöldséget, de cserébe annyira éber vagyok miután bekajáltunk, hogy nem is kívánom a kávét (pedig nem aludtam túl sokat). Ezidáig mindig maradt bennem evés után egy kis lassúság, álmosság - még egy mellékhatás, amitől boldogabb lehetek.

Ma üzleti ebédre megyek, ahol én csak kávét kérek majd - kicsit tartok tőle, hogy fogja ez kivenni magát az új co-worker előtt, de igazából mindegy is, mit gondol. Mire hazaérek - ha minden igaz -, Tamás már elkészíti az édesköményes halat, a recept elég egyszerű, de azért drukkoljunk neki! :)

Bár az édesköményt esküdt ellenségemnek hittem, nagyon ízlett a brokkolis hekk.

Szinte hihetetlen számomra, hogy a klasszikus köretek - mint a krumpli, a rizs vagy a tészta - nélkül mennyire jól tudok lakni; ráadásul úgy, hogy sokkal több ideig nem leszek utána éhes.

Az uzsit így ki is hagyom, nincs rá szükség, csak megiszom a gyömbért, és nemsokára elkezdem készíteni a vacsorát, a ‘nagyon finom’ jelzővel ellátott kelbimbót. Közben végig a Jóbarátok című sorozat egyik jelenete jár a fejemben, melyben a következő mondat hangzott el: Brussels sprouts? That’s worse than no food! (Kelbimbó? Az rosszabb, mintha egyáltalán nem lenne kaja!) Úgy ülök neki, hogy ezt le kell nyomni, nincs mese, de nagy meglepetésemre nem is olyan rossz, sőt a végére már egészen megkedvelem az ízét. Yay!

Már nem hiányzik az esti filmhez a rágcsa, viszont a beérkező vihar forró csokit kíván, így készítek egy eritrites, kókusztejes, natúr kakaóból készült meleg italt, amit nagyon jól esik elszürcsölgetni.


Március 18. - 4. nap

A mérleg 86,7 kg-t mutat.

Tudom, hogy azt írtam korábban, nem szeretnék minden nap méreckedni, de kíváncsi vagyok, meddig megy ez a drasztikus súlycsökkenés. Minden nap 70-80 dekától megszabadulni felér egy WOW élménnyel.

Főleg, hogy korábban bármelyik diétát is kezdtem el, azért adtam fel hamar, mert az első két hétben nem indult be semmilyen változás. Nem úgy, mint most!

A tegnapihoz képest ma csapnivaló a kedvem, azt hiszem, elérkeztem az első cukorelvonási tünetekhez, de megnyugtat, hogy Tamás is ugyanilyen érzelmi hullámvasúton ül. Bevallja, hogy nagyon nehéz ezeket kezelnie, mert korábban ilyenkor nyúlt nasihoz, ami persze egy-kettőre jó kedvre derítette. Most nagyon kivan. De legalább itt vagyunk egymásnak, sűrűn mondjuk el, hogy “milyen ügyes vagy”, “meg tudod csinálni” és társai. Tiszta motivációs tréning!

A házi májas szuper volt, a frankfurti levesben még elfért volna egy fél disznó, de ne legyünk telhetetlenek. Már várom a vacsit, a gombás-tükörtojásos miújságot, mivel nem kaptam nagyfejű gombákat, így szerintem apró darabokra szelem majd és muffin formába öntöm hozzá a tojást.

 

Március 19. - 5. nap

A mérleg 87,00 kg-t mutat.

Bizony, megtörtént az első visszalépés, de csak azért, mert tegnap este hibáztam. Kétszer is. Az egyik hibám az volt, hogy nem uzsonnáztam, pedig már 5 körül éhes voltam, így nem tudtam racionálisan hozzáállni a vacsora készítéséhez és elragadott a hév. A másik hibám ebből kifolyólag az volt, hogy elhitettem magammal: mivel olyan szépen haladok, belefér egy kis túlkapás… Ezért kicsit felturbóztam a tojásos-gombát sonkával, amiből még pluszban is ettem utána, nem is keveset. Nem követtem a receptet és az előírtakat, meg is lett az eredménye.

Nagyon haragszom magamra, mert ez a rossz szokás vezetett korábban a sok-sok plusz kilóhoz is. Hogy fals indokkal jutalmazom magam kajával...

De ez volt az utolsó, ezentúl nincs mellékajálás, se átformált recept. Pontosan követek mindent, ahogy az első négy napban, mert annak meg is volt az eredménye.

Tamás reggel boldogan vette tudomásul, hogy apa-pocakja apadásnak indult és az arcbőre is sokkal puhább lett - ezt mondjuk én vettem észre. Elég problémás volt eddig a bőre, és korábban nagyon sok tejterméket fogyasztott, a kettő összefüggésére pedig Reni mai, a tejtermékek ártalmasságáról szóló csoportbejegyzése világosított meg - szóval valószínűleg a tej-sajt-joghurt ördögi triumvirátusának elhagyása áll a pihe-puha arcbőrének jelenség mögött.

Egész nap szigorúan tartottam magam a Reni által leírtakhoz, este kicsit éhesen feküdtem le, de csak azért, mert sikerült éjfélig húzni a napot.


Március 20. - 6. nap

A mérleg 85,9 kg-t mutat.

Miközben a köményes csirke kencét készítettem a reggelihez, elég kemény rosszullét környékezett meg. Olyan érzés volt, mintha a vad éhség egyszerre marná a gyomromat és téglát is tenne bele. Szédültem, ziháltam. Sajnos az evés sem segített, pedig a csirkés krém nagyon finom lett. Csak úgy forgott velem a szoba. Írtam Reninek, hogy megkérdezzem, mi okozhatja ezt a rosszullétet, közben ledőltem egy kicsit pihenni - még szerencse, hogy Tamás itthon tudott maradni a kisfiunkkal. Reni válasza kicsit megnyugtatott: a szénhidrát csökkenés a szervezetedben elképzelhető, hogy most jelentkezik. Sajnos ez hasonló lehet, mint egy elvonó. Komolyan! Azt tanácsolta, hogy gyömbért akár korlátlanul, igyak, amennyit csak bírok. Illetve próbáljak friss levegőn lenni, mozogni, sétálni, ha van rá lehetőség.

Kis pihenés után egyből jobban lettem, ekkor jutott eszembe, hogy az elmúlt időszakban volt, hogy többször keltem a picivel éjjelente, így a kialvatlanság már láthatatlan társammá vált. A szénhidrátmegvonással együtt bizony ez kemény dió, de nem fogom feladni. Csakazértsem!

Főleg azért, mert látom milyen szépen jönnek az eredmények. Ma sokat gondolkoztam az elmúlt éveken, hogyan is jutottam el odáig, hogy 90 kilóról kelljen elkezdenem a diétát. Hogy mit okozott az életemben a súlygyarapodás. Hogy milyen folyamatok vezettek ide. Hogy mit tett ez velem és a személyiségemmel. Hogy hányszor borultam ki az elmúlt évek alatt, hányféle módszert próbáltam ki, és hányszor vallottam kudarcot. Persze voltak sikerélményeim is bőven, de azokat sem tudtam kiélvezni. Mindjárt elmondom, miért.

Sokat kutakodtam a múltamban, az emlékeimben és úgy gondolom, hogy egy nagyon alantasan megbúvó motívum adott mindennek alapot.

Gyerekkoromban én voltam a dagi, a szüleim sokszor mondták, hogy kövér vagyok, le kell fogynom, stb.

Ez annyira mélyen belém ivódott, hogy kamaszként, amikor a rendszeres sportolásnak és a nem-evéseknek köszönhetően 52 kg-ra fogytam a 170 centimhez, még akkor is kövérnek láttam magam. Majd 58 kg-nál stagnált a súlyom sokáig, amit rendszeresen 55 kg-nak hazudtam, mert nem mertem bevallani másoknak, hogy ilyen “sokat” nyomok.  

A főiskola alatt jött először tetemesebb mennyiség rám, elmaradt a sport, minden hétvégén bulizni jártunk, junk food-ot tömtünk magunkba a csoporttársakkal, 84 kg-ig kúszott a mérleg nyelve. Az akkori divatdiéták közül a 60 napos volt éppen a legtrendibb és nem is tűnt túl nehéznek a betartása, így belevágtam, sok le is ment vele, ami persze gyorsan vissza is jött. Az elképzelhető összes fogyókúrás készítményt megvásároltam, zsírégető pirulákat szedtem, csodaturmixokat ittam, persze mindhiába.

Így ment a jojózás éveken keresztül, egyre kétségbeesettebben küzdöttem, lement valamennyi, majd mindig a duplája jött vissza. A sportot sem tudtam a kimerítő munka miatt visszaépíteni az életembe. Sokszor elmentem reggel dolgozni és este 7-8-ra estem haza, amikor még jött a háztartás… 25 évesen költöztem külföldre, 90 kg-val. Ekkora már olyan önbizalomhiányom volt, hogy nem mertem bemenni egy trafikba üdítőt venni, mert féltem, mit gondol rólam az eladó.

Ekkor kezdtem először drasztikus életmódváltásba, rengeteget sétáltam, kocogtam, nem ettem este 6 után, nem fogyasztottam alkoholt. Elkezdtek leolvadni a kilók, de nagyon fiatal voltam még, könnyen formálódott a testem. Majd fizikai jellegű munkát vállaltam, ez könnyített a dolgomon. Átváltottam vegetáriánus életmódra, ami szintén nagyon bejött az elején, egészen 70 kg-ig fogytam le két év alatt, majd visszaköltöztem Magyarországra - újra irodába ültem, újra stresszes melóm lett és terhesség előtt, vagyis hazatérésem után három évvel megint 86 kg voltam - munka reggeltől estig, nulla mozgás, junk food szarásig, pizza minden másnap.

Digi-dagi-daganat, kergeti a halakat, de a halak ügyesek, digi-dagi elesett. Cseng a fülembe a gyerekkori mondóka, mellyel a testvéreim csúfoltak. Eljutottam arra a pontra, hogy azért nem mentem el a párommal egy céges buliba, mert előre láttam magam előtt a kollégái megvető arcát, mikor meglátják, hogy egy dagadékkal van együtt. Ha egy régi ismerős szembejött az utcán, inkább lehajtottam a fejem és továbbmentem, mert nem akartam, hogy meglásson - hogy meglássa mennyit híztam. Próbáltam úgy öltözködni, úgy ülni, úgy takargatni, hogy ne látszódjon. Persze látszódott így is, csak én hittem azt, hogy nem. Bujkáltam a fényképezőgépek elől, utáltam bármilyen fotón is szerepelni, mert mindig kövérnek láttam magam rajtuk. Fejbevág a gondolat, hogy mindig ez volt.

Bármekkora voltam, mindig dagadtnak láttam magam és ez, mint egy önbeteljesítő jóslat követett egész életemben.

Soha nem éreztem magam igazán jól a bőrömben, mindenhol narancsbőrt és hájat láttam, de nem bírtam rávenni magam a változásra. Még visszagondolni is rossz, mennyi alkalommal törtem ki hisztirohamban, sírtam, zokogtam, hogy meg akarok változni, le akarok fogyni. Ez mindig a következő gyenge pillanatig tartott. Vagy két hétig, vagy néha még talán egy hónapig is, aztán folytatódott minden ugyanúgy, ahogy volt. Csoki, chips, pizza, szabadidőben filmnézés, vagy alvás.

Nem is csoda, hogy terhességi cukorbetegségem lett.

Ez volt talán az első alkalom az életemben, amikor képes voltam tartósan végigcsinálni egy értelmes diétát, de a fő motiváció nem is az önmagam jóléte, hanem a kisbabámé volt. Érte képes voltam rá. Aztán amikor megszületett, minden ment vissza a régi kerékvágásba, annyi különbséggel, hogy egy ideig igyekeztem tartani GDM-es diéta alapjait. Aztán már az sem érdekelt, csak hogy minél több csokit ehessek (érdekes, hogy a fehérlisztes dolgokat egyáltalán nem kívántam, úgyhogy azokat továbbra sem fogyasztottam, de ez igazán nem számít).

És most itt vagyok. Elkezdtem Reni programját, megint 90 kilóval és készen állok a teljes életmódváltásra.

Nem akarom tovább lebernyegekkel meg zsákokkal takargatni a testem, sóvárogni a régi ruháim után, szégyenkezni a régi ismerősök előtt. Büszkén akarok végigmenni az utcán egy leggings-ben és egy trikóban a nyáron, nem szeretnék már fotózási perspektívákkal manőverezni.

Szeretném szépnek látni magam, szeretnék egészséges lenni, szeretnék olyan étkezési szokásokat építeni a családom életébe, amelyek a javunkat szolgálják. És legfőképpen szeretném, ha a kisfiam büszke lenne majd rám.

És nem érdekel, ha ez azt jelenti, hogy nem eszem többet rántott húst vagy csokoládét. Lemondok a lángosról és a fagylaltról is. Mind csupán röpke élvezet, melyért a szervezetem hosszan bűnhődik. Nem az evés okoz örömet, hanem a pillanatok, melyek emlékekké formálódnak, a sikerek, amiket saját akaratomból érek el és a változás, mely pozitívan befolyásolja életemet.

 

Március 21. - 7. nap

Az új kedvenc kajám a programban az illatos máj a céklasalátával. Elképesztő milyen ízekkel találkozom, új szinteken fedezem fel a fűszereket és az alapanyagokat. Messzire rugaszkodtunk a magyaros konyhától, de igazából jólesik távol lenni az eddig megszokott ételektől. Már nagyon untam őket, ráadásul mindig ott volt nyomás, hogy édesanyám vagy az anyósom úgyis mindig finomabbra főzi. :)

A mai bevásárlás már sokkal gyorsabb volt, mint egy héttel korábban, szerencsére a lista sem volt olyan hosszú és csak a piacra kellett elmenni. Megfigyeltem, hogy ebből kifolyólag sokkal kevesebb és “jobb minőségű” szemetet termelünk. Korábban mindig idegesített a sok műanyag, a rengeteg kartondoboz vagy újrahasznosításra nem alkalmas hulladék, ráadásul a konyhai kukát legalább kétszer egy héten üríteni kellett. Most a megtermelt szemét nagy része szerves, úgyhogy neki is kezdek a komposztálásnak, az erkélyen elfér, aztán majd elvisszük egy közösségi komposztba. Szuper érzés, hogy az étkezésünkkel a környezet egészségéhez is hozzájárulunk.

 

Március 22. - 8. nap

A mérleg 85,4 kg-t mutat.

Ma reggel a tonhalas céklakrém felett nagyon fontos nézetbeli kérdéseket feszegettünk Tamással. Egyrészt azt fejtegettük, hogy mennyire hibásan maradt ekkora hangsúllyal a magyarok étkezési szokásai között a mértéktelen kenyérevés. Nagypapám mesélte, hogy a háború idején akkora szegénység volt, hogy még a sárgadinnyéhez is kenyeret ettek. Mert nem volt más. Azóta is mindenhez kenyeret kell enni, a jó fehéret, ami igazából semmi másra nem jó, csak arra, hogy tömjön. Nincs benne vitamin, se ásványi anyag, ráadásul tiszta glutén az egész. Meg olyan könnyű rágni. Vicces, mennyit ropogtatunk (mármint a sok-sok friss zöldséget), mióta elkezdtük a programot, ebből kifolyólag elkezdtem azt gondolni, hogy a pékáru a lusta emberek választása - azoké, akik még rágni is lusták. Na jó, tudom, hogy így ebben a formában ez túlzás, de azért érdekes belegondolni a párhuzamba.

Másrészt elkezdtük közösen átformálni a korábbi étkezési szokásainkhoz kapcsolt gondolatrendszerünket. Tamás felvetette, hogy ezektől az ételektől nincs meg az a korábban ismert jóllakottság érzése. De azt is egyből hozzátette, hogy valahogy máshogy lakik jól, sokkal kevésbé lesz éhes és ráadásul erősen késleltetve jön az éhségérzet. Én erre belegondoltam: miért is volt jó az a mindenki számára ismerős teltség érzés? Amikor mozdulni sem tudsz, elálmosodsz és legszívesebben csak aludnál. A bizonyos kajakóma. Miért aposztrofálja ez jó dologként a társadalom? Szerintem sokkal jobb az, hogy egész nap tele vagyok energiával, hogy nincs szükségem kávéra, hogy sokkal produktívabb vagyok, pörög az agyam és a többi. Ahogy kifejtettem neki a véleményemet, láttam rajta, hogy egyetért - már egy hete nem tapasztalta az irodában azt a bizonyos lebólintom-a-billentyűzetet érzést. Sokkal több mindent tud így elintézni és ráadásul hatékonyabban is.

Rájöttünk, hogy a mértéktelen zabálás a szegénység szórakozása volt (itt abból indulok ki, hogy régen Magyarországon nagyjából MINDENKI szegény volt). Mivel az olcsó alapanyagokat, melyek telítenek, de nem táplálnak, az emberek legnagyobb része mindig is be tudta szerezni, ezért az ebből készült ételek épültek be a kultúránkba. És a nagy zabálás lett a program. Gondoljuk csak végig a gyakorta készített magyar ételek listáján. A köret általában krumpli vagy rizs, sok húsmentes főétel krumplis-lisztes tésztából áll, a húsok panírba kerülnek, a főzelékekbe és sok levesbe is tömény lisztes rántás kerül, vagy a sütemények, amelyekbe mértéktelen mennyiségű cukorral készülnek és még sorolhatnám.

Mennyi ételt ismerünk gyerekkorunkból, ami igazából a liszt, krumpli vagy rizs valamilyen arányú keveréke tejtermékekkel vegyítve, de friss zöldséget csak a reggeli szendvicshez láttunk, már ha láttunk ugye.

Olyan sok helytelen étkezési szokás épült be az életünkbe, hogy nagyjából gyökereinél fogva kell átformálni mindet. (Hozzáteszem, hogy ez mind csak egy elmélet, ami nélkülöz minden tudományos alapot és kutatást.)

Én örülök, hogy mi elkezdtük a változást.

Amúgy a mai karfiolleves megafinom volt. ^_^

 

Március 23. - 9. nap

Nálunk minden második péntek rohanásból áll, ilyenkor délutánonként édesanyám vigyáz a gyerkőcre én pedig megyek meetingelni. Ennek megfelelően elő is kell készülni a délutánra, még otthon megebédelek - imádlak illatos csirkemáj.

Nyakunkba vesszük a várost a picúrral. A táskámban ott a gyömbér esszencia, 2-3 db keksz, ha esetleg elkapna az éhség, estére pedig Tamás készíti majd el a tojásos gombafejeket.

Nagyon jó, hogy ilyen egyszerű receptekkel működik a diéta, így a minimális konyhai tudással rendelkező férfiemberek is könnyedén megbirkóznak velük.

Az ebéd után viszont egyáltalán nem voltam éhes, már majdnem este 9 volt, mire vacsoráztam. Még mindig elképedek rajta, mennyire másként laktatnak ezek az ételek - korábban evés után két órával már kapartam a falat valami nasi után, most eszembe se jut.

 

Március 24. - 10. nap

A mérleg 85,2 kg-t mutat.

Tamás érzelmi mélypontra került. Nem igazán tudja kezelni a hangulatingadozásait, úgyhogy sokszor van kisebb összerezdülésünk a folyamatos morgása miatt. Ennek ellenére hősiesen kitart, bár a legtöbb étel láttán csak fanyalog és elkeseredett arcot vág, hiányoznak neki a régi, megszokott ízek. Nagyon motiválja persze a már eddig elért eredmény, ő 122 kg-ról indult, most 115. Folyton hajtogatja magában az elméletet - ez az egészséges, az eddigi volt a rossz, hosszútávon neki lesz jobb, változnia kell - de sokszor nehezen küzdi le csalódottságot, amikor egy óriás tál cordon bleu és sültkrumpli helyett mondjuk 2 tojással töltött gombafejet lát meg a tányérján. Hiányzik neki a nagy kajálások utáni nyugodt jóllakottság érzése, aminek egyelőre nem találta meg a helyettesítőjét.

Kicsit úgy érzem, hogy kettőnk helyett kell most kitartanom, de az, hogy együtt ülünk ezen az érzelmi hullámvasúton csak még jobban megerősít abban, hogy folytatni kell az utat és el kell köszönni a régi rossz szokásoktól.

Az első két hét a legrosszabb, ezt tudtuk előre is, már csak egy kicsit kell kibírni.

 

Március 25. - 11. nap

Határozottan laposabbnak látom a hasam a tükörben, és Tamás megjegyezte, hogy kisebb lett a fenekem is. Juhéjjj!

Ma elkezdtem gondolkodni azon, hogy vajon miként tudnám a mozgást beépíteni az életembe. A párkapcsolat, gyereknevelés, munka, háztartás után kicsit kétségbeesetten szemlélem a napi rutint, hova tudnám még beszorítani az edzést, de valahogy ezt is meg kell oldani. Pár évvel ezelőtt egy nyáron át jártam capoeira edzésekre, azt nagyon szívesen folytatnám, mert megmondom őszintén, nekem a konditerem, futás, aerobik mint mozgásformák nem annyira jönnek be. A biciklizést is nagyon szeretem, de egy 8 hónapossal a helyi utakon és közlekedési szokásokkal együtt nem merem bevállalni. Egyelőre felkapom a gyerkőcöt a hátamra hordozóval és nagyokat sétálunk, amikor csak tudunk - így, hogy már majdnem 11 kg-t nyom, ez is elég sport kezdetnek. Aztán pár hét múlva megnézzük azokat az edzéseket is.

Nemsokára kész a káposztás fazék csülökkel, nagyon jó illata van, már alig várom, hogy ráronthassak.

 .....

Hű, ez betyárosan finom volt és Tamásnak is nagyon ízlett (külön öröm szívemnek, hogy végre elégedett ő is)!

 

Március 26. - 12. nap

Elérkeztünk a diéta folyamán az első olyan naphoz, amikor nem vagyok kibékülve a kajával. Mármint a szezámos rántotta igazán finom, az ebédre készült citromos raguleves szintén nagyon jó lett, de az esti rakott brokkoli felett úgy ülünk mind a ketten, mint gyermekkoromban ültem a kelkáposztafőzelék előtt, mert addig-nem-állsz-fel-az-asztaltól-amíg-ezt-meg-nem-etted. És én ültem egész délután, de nem ment le.

Biztos valamit én néztem el a receptben, azért sikerült így, így csak az ajánlott adag felét sikerült lenyomnom, nagy nehezen. Annyi baj legyen, amúgy is el vagyunk kényeztetve mindenféle ínyenc fogással, egyetlen nem igazán kedvemre való étel igazán elfér a sorban.


Március 27. - 13. nap

Ritkán van olyan, hogy bal lábbal és egészen kialvatlanul ébredek fel minden ok nélkül. Bár ágyba csak éjfél után kerültem és a gyermek is ébresztett hajnalban, mégsem értem a teljes letaglózottságot. Kiborulok azon, hogy úgy érzem a fél életemet a konyhában töltöm, hogy állandóan csak pakolok, hogy mindig mosogatni kell (van mosogatógépünk), hogy egy reggeli elkészítése alatt csatatérré változik a konyha. Aztán oldalra nézek, látom magam a tükörben, hogy milyen szépen fogy el a hasam, tisztul ki a bőröm, frissül fel az arcszínem.

Valóban több odafigyelést igényel a program, mint amit eddig az ételek elkészítésére fordítottam. Sokszor volt, hogy csak hazaestünk, elővettük a mirelit húst és sütöttünk hozzá sültkrumplit. Sokszor volt, hogy nem volt itthon semmi kaja, így inkább rendeltünk egy pizzát. Azt az erősen dohogó hangot így szépen nyomja el a rádöbbenés, hogy igazából az nem volt normális és ez a mostani felállás lenne az ideális. Hogy meg van tervezve előre a heti menü, ehhez előre bevásárolunk, hogy naponta legalább kétszer frissen elkészített ételt eszünk friss alapanyagokból. Ehhez is csak hozzá kell szokni és nem pedig lusta módon beérni valamilyen kétes összetevőkből álló félkész étellel. Szóval elő az aprítógéppel és a fazekakkal, hajrá!


Március 29. - 15. nap

A mérleg 84,2 kg-t mutat.

Több mint 5 és fél kilót fogytam az első két hét alatt. Megszűnt a puffadás és az ebből fakadó gyomorgörcs, melyek évek óta hű társaimként kínoztak nap, mint nap. És ráadásul Tamás is kevésbé horkol - bár ez nem tudom mennyire függ össze a diétával. Annyi biztos, szép nap ez a mai. ^_^

Harmadjára indulok neki a piacnak, felkészülve a harmadik hétre - az egyetlen hátránya a heti egyszeri vásárlásnak, hogy egyedül nem tudom kivitelezni a két főre számolt mennyiségek transzportját. Ma apósom jött el velem vásárolni, segített a cipekedésben, különben gyerekkel a hátamon nem bírtam volna a sok kiló friss zöldséget és húst hazavonszolni.

Már előre tanulmányoztam a húsvéti menüt és nem kevéssé folyt össze a nyál a számban: biztosan nekivágok majd egy pár sütinek is, és végre lesz paleo kenyér is az asztalon! Kicsit már hiányzik valami édesség és egy kis kenyérféle is, pont jó löketet fog majd adni a második félidőhöz ez a húsvéti dorbézolás. Tamás is úgy várja már, mint ötéves a Mikulást - ma megint kifakadt, hogy állandóan csak répát meg céklát eszünk, és hogy milyen élet ez, de persze amikor a tükör előtt állva végigsimít lapuló hasán egyből csendben marad és lakmározza befelé az elé tett ropogós falatokból álló finomságokat.

***

Este sütöttem egy kis paleo kenyeret kóstolónak a húsvéti menüből. Tamás annyira boldog volt, hogy egyből bevágott három kisebb szeletet kacsazsírral, kolbásszal és zöldségekkel - nagyon hiányzott már neki a szendvicsezős feeling és milyen jó, hogy nem kellett megszegnie hozzá a diéta alapelveit.


Március 30. - 16. nap

Túl vagyunk a félidőn. A napjaim mostanában kivitelezhetetlennek tűnnek, a 8 hónapos fogzik, étterem megnyitóra készülünk, családi konfliktusokkal küzdöm, úgyhogy bátran elmondhatjuk, minden összejött egy kupacba. Rájöttem, hogy kellene egy időkibővítő kézikészülék, hogy mindennel IS beleférjek 24 órába és még pihenni is tudjak kicsit. Tamást ráadásul elkapta valamilyen rejtélyes eredetű gyomorvírus, aminek eredményeként nem marad meg benne szilárd táplálék, folyamatosan levert és kedvetlen, szóval kicsit úgy érzem, összeesküdött ellenünk a világ.

Korábban a megoldást a kajában láttam minderre, ilyenkor kezdtem el mértéktelenül nassolni, csokizni, rájárni a hűtőre és kienni belőle, amit csak találtam. Érdekes, hogy most még csak nem is csábultam el. Teljesen beállt a napi háromszori étkezés, nem igénylek többet, sőt, már kezdenek soknak tűnni az előre leírt adagok.

Mindkettőnknek stagnál pár napja a súlya, de nem baj, mert sokkal jobban érezzük magunkat a bőrünkben és látványos az eddig elért eredmény is. A hasunk kisebb lett, a bőrünk jópár évet fiatalodott, megváltozott a tónusa is, és egészen más a tapintása. Sőt, a kisfiam arcáról, a szája körüli területről is eltűntek a már állandósult piros pöttyök, amit az orvos az “erős” anyatejnek tulajdonított - most inkább úgy gondolom, hogy az általam bevitt tejtermékektől volt.

Egyenletesebb a napom energiaeloszlása, napközben nincsenek meg a korábbi cukorbevitelek okozta ingadozások, este tizenegyre viszont kellemesen elfáradok. Könnyebben szaladok fel a gyerekkel a hátamon a harmadikra. Már nem feszül egymásnak a két combom belső része. Jobban alszom - pontosabban aludnék, ha kedves gyermekem nem ébredne hajnal 3-kor kajáért lármázva. És megszűnt egy rejtélyes oldalfájdalmam is, amit nem tudtam korábban minek tulajdonítani (reggelente annyira fájt az oldalam, hogy nehezemre esett felülni az ágyban). Most esett le, hogy csaknem két hete nyoma sem volt, pedig nem cseréltünk matracot - én meg voltam győződve, hogy amiatt fáj. Hát, nem.

A reggeli ál-tejbegríz szuper volt, olyan jól esett az édes íz! Ilyet biztos, hogy sokat fogunk csinálni majd a diéta után is. Este a sült zeller pedig igazi jackpot volt, mert korábban nagy sültkrumpli fogyasztók voltunk. Szuper, hogy van erre is alternatíva! Kurkumába forgatva nem csak az íze, de a kinézete is teljesen olyan volt, mint a frissen kisült burié. Kápia paprikát ledarálva, paradicsomlével és fűszerekkel pedig gyorsan szószt is rittyentettünk hozzá - mennyei volt!


Március 31. - 17. nap

Már készülök egy ideje ellőni a második egészalakos fotót, hogy végre szemrevételezzem az eddig elért változásokat. Nagyon nehezen szánom rá magam, mert félek, hogy semmi nem fog látszani. Ma délután pedig édesanyám is megjegyezte - akivel egy hete nem láttuk egymást - hogy mennyire látványos a súlyveszteség. Én Tamáson látom leginkább, ránézésre vagy 10 évet fiatalodott, sokkal kisebb a pocija - de persze ő is azt mondja, hogy nem látja magán…

Meg kellene már tanulnunk elismerni a saját sikereinket. Sokszor ez a legnehezebb.

A húsvéti készülődés a paleo sütikkel és kenyerekkel igazi megváltás volt, jól esett egy kicsit kizökkenni és az édesebb ízeket is felfedezni. A kókusztekercs nekem például kiemelkedően ízlett!


Április 1. - 18. nap

Ma vendégségbe mentünk, már rutinszerűen pakoltam össze mindent, amit a nap folyamán elfogyasztani készültünk. Kókusztej kis üvegben a kávéhoz, gyömbéresszencia délutánra, leves, és bepakoltam egy kis kókusztekercset is, hogy az ünnepi asztalnál mi is ehessünk egy kis édességet ebéd után.

A medvehagyma leves annyira jól sikerült, hogy többen inkább abból szedtek, mint a házigazda narancsos paradicsomleveséből, pedig esküszöm nem konkurenciának szántam. A leves után pedig egy kis vaddisznósültet ettünk az előírt sonka helyett, de a husi a mi alapszabályainknak megfelelően készült, így nyugodt lelkiismerettel falatoztunk belőle.

Ma gondolkodtam el először komolyabban azon, mi lesz, ha letelik a négy hét. Most már biztosra veszem, hogy tudnám életvitelszerűen követni a paleo étrendet - korábban féltem, hogy hiányozni fognak a sajtok, az egyéb tejtermékek, a tészták vagy az édességek, de most már egyáltalán nem érzem így.

Olyan sok előnyét fedeztem fel a laktóz-, cukor- és gluténmentes étrendnek, hogy nem szeretnék már egy kicsit sem visszatérni a régen megszokott egészségtelen életvitelhez.


Április 2. - 19. nap

Se a családom, se én nem rendelkezünk vallásos háttérrel, így a húsvét nekem mindig is a sonka és a főtt tojás ünnepe lesz. Igazság szerint nem tartozik a legkedveltebb napjaim közé, kislánykoromból megmaradt még a muszájból-ünneplőben-várakozás élménye, a mai napig az orromban érzem a fejtetőtől tarkóig patakocskában folydogáló olcsó kölni bűzét, kísértenek még a ritkán látott rokonokkal folytatott erőltetett párbeszédek kínos pillanatai és a ház nappalijában glédában ülve elpazarolt tavaszi napok emléke még mindig sóvárgással tölt el.

Mindezek ellenére aktív sütés-főzéssel indult a reggel - én még soha nem voltam ennyire rákészülve a húsvétra, mint most. A tormás sonkakrém és a bombaforma húsgolyócskák is jól sikerültek, paleo kenyérkét ettünk hozzá reggelire; igazi terülj-terülj asztalkám lakoma kerekedett. Ki is dőltünk utána, két órán keresztül családi szuszogást rendeztünk a kanapén - bevallom jól esett egy kicsit pihenni az elmúlt hetek feszített tempója után.

Délután már alig vártam, hogy a házi készítésű totuból süthessek sütit. Finom, könnyű lett a lenmaglisztes piskóta - a recept szerint mandulaliszt kellett volna bele, de az nem volt itthon -, a totu pedig teljesen olyan, mint a túró, úgyhogy az egész telitalálat volt! Imádom, hogy ilyen könnyedén lehet helyettesíteni mindent és még csak plusz kiadással sem jár.

Jó sokat ettünk a négynapos hosszúhétvége alatt, már várom, hogy visszatérjünk a kissé szigorúbb étrendhez, hogy továbbra is szaladjanak lefelé a kilók.


Április 3. - 20. nap

Próbálkozom erőteljesen az itthoni kókusztej készítéssel: áztatom a kókuszreszeléket, főzöm, nyomkodom, de nem érem utol magam. Olyan nagyipari kávéfogyasztók vagyunk, hogy egyszerűen nem győzöm gyártani a kókusztejet, a fogyasztható márkájú italok ára pedig az egeket verdesi, úgyhogy eldöntöttem, hogy beruházok egy magtejkészítő gépre. Hosszútávon ez az egyetlen megtérülő megoldás létezik, mert bár imádom az Aroy-D mennyeien krémes kókusztejét, nem nyertem még a lottón, hogy nyugodt szívvel vásárolhassak belőle heti két literrel.


Április 4. - 21. nap

Nagyon jól esett reggelire a lágytojás sonkaágyon. Miközben elkészítettem, azon tűnődtem, hogy ezt a két alapanyagot - a sonkát és a tojást - hányféleképpen variáltuk már el az elmúlt három hét alatt. És ami a legjobb benne, hogy mindegyik finom volt, de talán eddig ez ízlett a legjobban (mert végre sikerült normális lágy tojást csinálnom!).

Talán pont az említett változatosság miatt nem hiányoznak a különböző felvágottak. A program előtt a jó kis védőgázas csomagolásban kapható, ki tudja hány adalékanyagot rejtő “húsokat” ettük minden reggel.

Azóta többnek is megnéztem csak úgy érdekességképpen az összetevőit és nem egynél fedeztem fel a hozzávalók között a cukrot. Az pedig már egyenesen vicc kategóriába tartozik, hogy a legújabb marketingfogásként ráírják bizonyos felvágottakra, hogy gluténmentes. Nem alapból annak kéne lennie? Ennyi erővel azt is ráírhatnák, hogy cukor- és laktózmentes. Hahh. Mekkora biznisz!

Úgyhogy nagyon boldog vagyok a sonkával reggelire. Házi füstölésű, én főztem meg, tudom, hogy “mindenmentes” és még finom is.


Április 5. - 22. nap

Elérkezett a program utolsó bevásárlásának a napja. Amennyire bonyolult volt az első, olyan egyszerű a negyedik. Kezdem kiismerni a piacot, már tudom, melyik árusnál mit érdemes vásárolni, szeretek a friss áruk között válogatni. Eddig az élelmiszerek beszerzése másról szólt: rohanás a felhalmozott áruk hosszú sorai között, pakolás, futószalag, pittyegés ingerültség, menjünk már… ehelyett most a vásárlás muszáj-programból élménnyé változott, ahol az embernek valódi kapcsolata lehet a termelővel, ezáltal pedig megismerheti a megvásárolt zöldségek származási körülményeit. Egészen más ez így!

Este találkoztam egy barátnőmmel, így elcsomagoltam a mustáros-halas mártogatót és hozzá a zöldségeket is. Szerencsére nem nézett furán, amikor vacsoraidőben előkaptam mindent a táskámból - IR-es, glutén- és laktózérzékenyként teljesen hozzá van már szokva az effélékhez. Sokat beszélgettünk a különféle diétákról és étkezési rendekről, minek folytán leesett, hogy a paleo étrend mind közül talán a legszigorúbb. Hiszen nincs benne se tejtermék, se gluténtartalmú ételek, se cukor - mégsem érzem úgy, hogy szenvednék tőle, vagy hogy bármit is meg kellene vonnom magamtól. Jókat és eleget eszem, a súlyveszteség mellett pedig egészségesebb is vagyok. Ez a lényeg.


Április 6. - 23. nap

A mérleg 83,9 kg-t mutat.

Az elmúlt napok stagnálása után megint lejjebb mozdult a mérleg nyelve, a kezdés óta immár 6 kilóval lettem könnyebb, Tamás pedig 8-cal. Megszűntek a hangulatingadozások, mindketten kiegyensúlyozottabbak vagyunk, nincs már hiszti, hogy most miért nem rántott húst eszünk… kicsit tartok tőle, hogy a program után Tamás vissza fog állni, de egyelőre bízom abban, hogy a tapasztalt pozitív változások őt is előre lökik majd. 

 Ma este maratoni főzésbe vágtam magam, mert szombaton egész nap menésben leszek - reggel Reni előadására megyek, délután az Operettbe, utána vonattal Vácra, majd onnan Bánkra a sógorom születésnapi garden partijára. Tamás kisdedünkkel megy majd reggel, és vasárnap délután jövünk együtt haza. Szóval hajnal negyed 3 volt, mire az utolsó adag édesburgonyás pogácsát kivettem a sütőből, de ha tudom előre hogyan alakulnak a dolgok másnap, lehet nem strapálom magam ennyire. :D Mondjuk úgy, hogy Murphy közbelépett.
Szóval megfőztem a sütőtökkrémlevest, amit Cayanne borssal bolondítottam, ez eddig stimmt. Ebbe halfalatokat kellett volna tennem. Nomármost. Valamiért azt gondoltam, hogy a ponty jó választás lesz erre - hát nem... A bölcs döntés részemről az volt, hogy alapból nem főztem bele a pontyfilét a levesbe, hanem külön készítettem el. Sajnos nem fűszereztem eléggé, de ez nyilván csak másnap derült ki, a Nyugati tér közepén, amikor leültem elfogyasztani az ebédemet. Minden más alapanyagot összepakoltam, készen álltam a hétvégére.


Április 7. - 24. nap

Reggel korán keltem, hogy összeszedjem kiscsaládom és időben elinduljunk otthonról. Én Reni fogyókúrás előadására mentem, a srácok pedig tovább Bánkra. A tervezett időpontban keltem, pakoltam mindent a táskámba: víz, gyömbér esszencia, sütőtökkrémleves, halfalatok és magassarkú az Operettbe. 10-re kellet volna odaérnem a Váci útra, ez nyilván nem jött össze - sebaj, a lényeg, hogy kicsit késve bár, de megérkeztem!

Reni előadása nagyon szuper volt, bár az elhangzott információk egy részét már megosztotta velünk a program elején és a program Facebook csoportjában - azért jópár adat rendesen sokkolt. Például az, hogy egy átlagos, egészséges nő szervezete egy nap 25 gr cukrot képes lebontani; ehelyett a napi átlagos bevitel 100 gr - nincs mit csodálkozni azon, miért lesz egyre több IR-es és cukorbeteg. Vagy hogy a cukorfüggőség nyolcszor erősebb, mint a kokainfüggőség. Vagy hogy a glutén olyan erős méreg, amit kb fél év alatt pucol ki a szervezetünk. És a többi, és a többi. A megdöbbentő információkkal együtt sok hasznos tanácsot és buzdítást is kapott a csoport az életmódváltáshoz, melyeket könnyedén lehet beépíteni a mindennapi életünkbe. Emellett élmény volt Renivel személyesen is találkozni, egy igazi energiabomba, akinek a lelkesedése egyszerűen megfertőzi az embert. Így könnyű nekikezdeni a változásnak!

Az előadás után a Nyugati tér felé vettem az irányt, ahol barátosnémra várakozva fogyasztottam el a sütőtökkrémlevest - ehhez természetesen elfelejtettem kanalat vinni. A pontyfalatok fűszerezés híján nyilván borzasztóak voltak, majdnem a kukában landolt az egész, de kigondoltam, hogyan fogom feljavítani (megforgattam a darabokat kaporban, sóban és borsban, majd magas lángon serpenyőben megpirítottam). Persze nem ezt az adagot, mert ez miután megjárta velem a színházat, kivonatozott velem Vácra, majd elautókázott Bánkra, a wc-ben úszott le sajnos.
A halas kaland után este inkább a házigazda által sütött hamburgerhúsból ettem, mint a halas mártogatóból - persze csekkoltam az összetevőket és nyers zöldségeket pakoltam csak hozzá, mert nem szerettem volna megtörni a glutén-, cukor- és tejtermékmentes étrendet.


Április 8. - 25. nap

Az édesburgonyás pogácsa nagyon jól sikerült, én tökmagliszt helyett fele bambuszrostot és fele őrölt tökmagot tettem bele, amitől konkrétan felhőállagúvá vált, élmény volt harapni. Illett a pogis reggeli a bánki napsütéshez.
Murphy viszont nem pihent ezen a csodás vasárnapon sem. Minden hozzávalót elvittem magammal a csirkepaprikáshoz, de ebédre mégis a hamburger hús maradékát ettük meg friss zöldségekkel. Szóval ebéd után álltam neki a főzésnek, hogy ne menjen kárba a kiolvasztott csirkecomb (két nappal később úgyis ez lesz az ebéd, legalább nem kell majd aznap főzni - gondoltam én naivan). Miközben mindenki a függőágyakban pihent, én a konyhában főzőcskéztem, filéztem a csirkecombokat, aprítottam a hagymát. Majd a mű elkészültével én is élveztem a délutáni napsütést kerek 20 percen át, miután összeszedtük magunkat és elindultunk Pest felé - nyilván a csirkepaprikás nélkül. Az ugyanis a verandán maradt hűlni. Ez nem az én hétvégén volt, de legalább van 4 adag lefagyasztott paprikásunk Bánkon és még szavaztunk is.


Április 9. - 26. nap

A kisfiam éjszaka belázasodott, úgyhogy egész nap őt ápoltam (milyen szerencse, hogy az ebéd már péntek éjjel elkészült…), délután orvoshoz mentünk.

A hétvégén megérkezett a következő program étrendje, úgyhogy belenéztem a receptekbe. Rengeteg spárgás, karalábés és epres étel lesz társunk a változás útján, ennek pedig különösen örülök, lévén mennyire szeretem ezeket a hozzávalókat.

Tamás is jön velem tovább, ennek külön örülök - hiába, a 9 kg mínusz önmagáért beszél - nincs mese, ezt folytatni kell! Először érzem azt, hogy ezt most tényleg meg tudjuk csinálni, nyáron nem kell már takargatni a rengő hájat és az óriás bendőt.


Április 10. - 27. nap

A kisfiam még mindig lázas, orvoshoz és laborba rohangálunk felváltva, hogy kiderüljön, mi a baj.

Két lázcsillapítás között összedobom az ominózus csirkepaprikást, másodjára már gyorsabban megy szerencsére, nem bíbelődöm olyan sokat a combfilézéssel sem. Amíg aludt a gyermek, készítettem kókusztejet is, a folyamatból visszamaradt kókuszból pedig muffint sütöttem Tamásnak: kókuszreszelék, natúr kakaópor, kókuszzsír, banán, eritrit, sütőrost és sütőpor elegyéből. Az eredmény pedig egy légiesen könnyű és ízletes édesség lett, aminek hangos hümmögések közepette örült a férfiszív.


Április 11. - 28. nap

Elérkeztünk az első program utolsó napjához. Az étkezési rendszert sikeresen beépítettük az életünkbe, és köszönjük, remekül érezzük magunkat. Én 6, Tamás összesen 10 kilótól szabadult meg, az eredmény igazán látványos - kívülről és belülről is. Remek a közérzetünk, elkezdtek lazábbak lenni a ruhák, lelkesen haladunk a cél - egy karcsúbb és ezzel együtt egészségesebb élet felé.

Már nem hiányoznak sem a tejtermékek, sem a tészták, a kenyeret sem kívánom már a reggelihez, egyáltalán nincs hiányérzetem. Nagyon élvezem a finom ételeket, a nagy adagokat - hogy nem éhezünk, mégis folyamatosan fogyunk. Szuper, hogy nem kell megterveznem a heti menüt, se bevásárlólistát írni, sem receptekkel kísérletezni, mert mindent megkapunk Renitől. Ez jelentős mértékben könnyíti az életünket és közben még egészségesebbek is leszünk. Szóval megyünk tovább és folytatjuk a paleo életmódot Renivel! ^_^


Április 12. - 29. nap

Tartottunk egy off napot mielőtt belekezdtünk a második programba. No ez nem azt jelenti, hogy túrós táskát tömtünk az arcunkba Nutellával, inkább azt, hogy megettük a tegnapi párizsi szelet maradékát a karfiolrizzsel, illetve hogy az esti film mellé én személy szerint bevágtam két banánt is és mellé paleo mazsolás drazsét nyammogtam, meg lecsúcsott még két paleo muffin chilis csokikrémmel, természetesen az is paleo volt. Édes volt a bűnözés úgy is, hogy tulajdonképpen nem bűnöztünk, nem evett egyikünk sem cukrot, se glutént, se tejterméket, pedig korábban azt hittem, ha letelik a 28 nap, Tamás megrohamozza majd az első elosztó egységet egy tonnányi édességért - de szerencsére nem így lett. Nagyobb akaraterő van ebben a férfiúban, mint azt feltételeztem. :)

Elintéztem a bevásárlást, a csontlevest már délután feltettem főni, elkészítettem a mákos-almást is, hogy pénteken már akadálymentesen tudjuk kezdeni a második etapot.


Április 13. - 30. nap

A medvehagyma konkrétan kinyírta a blenderemet. Miközben a krémleveshez próbáltam volna összemixelni a spenótot és a medvehagymát, utóbbi szárastul feltekeredett a blender alján pörgő késekre, és a szerkezet több percnyi furcsa kerregés és majd égett szagkibocsájtás után elhalálozott. Béke poraira. Nagy nehezen csak sikerült aztán a háztartásban fellelhető másik 3 kézimixer és aprítógép segítségével krémállagúvá változtatni a levest, ez nyilván csak hozzáadott az ízélményhez - ismét nagyon finom lett!

Ez volt az első nap a héten, amikor a kisfiamnál nem mértünk se lázat se hőemelkedést - persze a kálvária ezzel korántsem ért véget, estére az egész testén tűzpiros foltok jelentek meg, úgyhogy mondanom sem kell hogy szombat reggel az ügyeleten kezdtünk.


Április 14. - 31. nap

A naiv anyuka hogy máshogyan képzelné el a hétvégéjét, mint nagy kirándulásokkal az első meleg tavaszi napsütésben, a család körében történő szocializálódással, esetleg ellátogatással egy már régen kiszemelt programra (én a Csak a Mentes tavaszi vásárát néztem ki). Napersze. Ehelyett robogtunk az ügyeletre a kilenchónapossal, amiből aztán kórház lett és bent is tartották őt, természetesen maradtam vele én is. Szerencsére nem volt nagy a baj, egy tipikus gyerekbetegséget nyalt be a gyermek, de a több napig tartó magas láz miatt kicsit kiszáradt, így egy napra infúzióra tették.

Nyilvánvaló, hogy az ilyen percekben az embernek nem a diétája a legfontosabb, de ha meg kellett volna ennem a felnőtteknek szánt kórházi kosztot, lehet megmurdálok ott helyben. Szerencse, hogy mindent megfőztem előre, így csak dobozolni és szállítani kellett az ebédet és a vacsit, reggelire pedig a főtt sonkából vittem magammal nyers zöldségekkel.


Április 15. - 32. nap

Elég ‘mozgalmas’ éjszakánk volt a kórházban, így reggel ölni tudtam volna egy kávéért. Édesanyám hozta a megváltást jelentő mandulatejet és jobb híján instant kávét (ne legyünk telhetetlenek, azért így is egészen jól sikerült abszolválnom az étrend betartását). A gyermek szerencsére annyira jól lett, hogy még délelőtt kiengedtek minket, de azért a pihenésen kívül nem terveztünk további programokat aznapra.

Nemsokkal a hazaérkezés után nekiálltam az ebédnek - halpaprikás volt a menün, amihez korábban busát vettem, elkövetve ezzel életem legnagyobb hibáját. Soha, de tényleg soha ne vegyen senki busát, mert ez a hal egyszerűen iszapízű, nincs mit szépíteni rajta. Pár falat után már csak a paprikás szaftját ettem a karfiolrizzsel, majd a megmaradt adagot szépen leúsztattuk a vécén. Életreszóló lecke volt az tuti - itt is bebizonyosodott, hogy ‘olcsó húsnak híg a leve’, azaz sosem szabad a legalacsonyabb árú terméket választani (csak úgy összehasonlításképpen a csepeli piacon a busának 1100 HUF volt kilója, míg az afrikai harcsáé 2800), mert annak a minőségével tuti valami gebasz van.

Érdekes, hogy korábban egyszer ettem már busát, és nem éreztem ennyire borzasztónak az ízét. Valószínűleg az ízlelésem tisztult már annyira az elmúlt hónap alatt, hogy egyszerűen érzékenyebb lettem a különféle ízekre. Ez esetben sajnos éppen az iszapéra.


Április 16. - 33. nap

Reggel 9-re egy meeting volt beütemezve a város túlfelén, így korán kellett kelnem. Rég nem volt már olyan, hogy reggel időre mentem valahova, ennek megfelelően el is számoltam magam kissé, így lett a majorannás-petrezselymes omlettből majorannás-petrezselymes rántotta, de ez semmit nem vont le az élményből. Termoszba töltöttem a kávét mandulatejjel, majd útnak is indultam.

A meeting után kedvenc bioboltom felé vettem az irányt, ahol feltankoltam gyógyteákból és kókuszolajból - már hetek óta 1090 Ft-ba kerül náluk 1 liter, így megint betáraztam. Ezután irány haza és főzés - szerettem volna végre utolérni magam, ugyanis az elmúlt néhány nap eseményeinek köszönhetően cserélgetnem kellett egy-két receptet.

Megfőztem a zellerkrémlevest (aminek a kurkumától olyan gyönyörű színe lett, hogy majdnem megkönnyeztem), elkészítettem a mediterrán májpástétomot, összekevertem a tisztító teakeveréket, pakoltam a gyerek után, rendet raktam mindenhol is, majd este egy ízléses kis kupacba omlottam össze.


Április 17. - 34. nap

A mérleg 83,1 kg-t mutat.

Miközben aktívan zajlik életünk fodros hullámokkal teletűzdelt folyama, a paleo életmódnak köszönhetően újabb jótékony változásokat fedeztem fel magamon.

Sokkal mozgékonyabb lettem, könnyebben pattanok fel akár a földről is. Nem merülök le olyan gyorsan, még a tavaszi nagy fáradtságok idején is úgy érzem, bőségesen van energiám. Bár az elmúlt héten többször volt rossz kedvem a kisfiam betegsége miatt, a nagy összkép mégis azt mutatja, hogy jóval kiegyensúlyozottabb, nyugodtabb vagyok, mint korábban. Az arcom elkezdett vékonyodni, a hasam egyértelműen laposabb, a csípőm és a combom is kisebb lett. Egy pékség vagy fagyizó mellett elhaladva már nem érzek égető vágyat arra, hogy bemenjek és vásároljak valamit, sőt a kiáradó ‘illatokat’ már inkább kellemetlennek, sokszor émelyítőnek érzem. Az ízlelésem teljesen kitisztult, valódi ízeket és illatokat érzek finomnak. Nem költök feleslegesen olyan termékekre, amiket csak úgy megkívánok, és nem veszek meg semmit csak azért, mert akciós - minden elköltött forint tudatos és megtervezett. Ennek megfelelően szinte semennyi étel nem kerül kidobásra, minden alapanyagot felhasználunk és csak nagyon kevés maradék van.

Ma került volna sor a halpaprikás második felvonására, de tekintve a két nappal ezelőtti negatív kalandokat, inkább pulykára cseréltem az uszonyost - úgy éreztem semmilyen hal nem menne most le a torkomon (még mindig ott van az iszap íze a számban…). A paprikás így mennyei lett, ráadásul pikk-pakk elkészült.

Sokat gondolkodtam már azon, hogy a gyermekem hozzátáplálásánál mennyire tartsam a paleo étrendet. Most 9 hónapos, 6 és 7 hónapos kora között kezdtünk el neki gyümölcsöt, majd pár héttel később zöldségeket és húst is adni, addig csak anyatejen élt a drága. Tejterméket még nem kapott, de ha abból indulok ki, hogy már attól tele volt piros pöttyel az arca, hogy én ettem, nem biztos, hogy ezt erőltetni fogom. A védőnő tanácsára - miszerint fokozatosan vezessük be az étrendjébe a glutént, nehogy később allergia alakuljon ki - már kapott egyszer-kétszer durum tésztát, rágcsált már kiflicsücsköt.

De sokszor megfogalmazódott bennem a kérdés - valóban szükséges ez? Ha a glutén alapjában véve ártalmas, akkor miért akarnám hozzászoktatni a kisbabám szervezetét? Ha a tejtermékek nem szükségesek (a szüleim generációjában elterjedt meggyőződés volt, hogy az egészség kulcsa napi egy pohár tej), akkor miért adjam neki? Miért kínáljam cukorral és ízfokozókkal teletolt édességekkel és nassolnivalókkal, ha azzal csak rosszat teszek neki? Mondjuk a cukros dolgokat alapból nem ajánlják 2 éves korig, de utána is minek?

A védőnőtől kapott javasolt babaételek listáján sehol nem láttam az édesburgonyát, mindenhol csak a krumplit tolják. Utánanéztem és a batáta például kifejezetten jó a kicsiknek, úgyhogy ma azt főztem neki petrezselyemmel, kakukkfűvel és pulykamellel. Mondanom sem kell, mennyire ízlett neki. Azt hiszem, mostantól az általunk fogyasztott ételek sózás és fűszerezés előtti állapotából fogok neki pépesíteni egy adagot, ezzel rosszat úgy vélem nem tudok tenni. A jövőben pedig jobban beleásom majd magam a témába, hogy tisztában legyek a pro és kontrákkal.


Április 18. - 35. nap

A mai nappal hivatalosan is életmódváltók lettünk. Nem igazán fértek már a spájzba az újonnan vásárolt egészséges kincsek, jobban körbenézve pedig megállapítottam, hogy a régi tartós élelmiszerek foglalják el még mindig a legnagyobb helyet - amihez egy hónapja ugye hozzá sem nyúltunk. Tészták, szószalapok, gabonafélék, lisztek, rizs, hüvelyesek, édességek, sós ropogtatnivalók… két teljes nagy szatyrot töltöttem meg.

Az a durva, hogy bár tudom, hogy nem fogok már többet enni belőle, mégis volt pár alapanyag (pl. bulgur, köles, zabpehely), amitől még nem tudtam megválni - magam sem tudom miért. Hátha a fiamnak készítek majd belőle valamit… nem tudom. Emellett pedig van egy polc, ami Tamás kedvenceit rejti - egy-két szósz, lekvárok, nutella, mogyorókrém -, amihez még nem mertem hozzányúlni. :) Nem vagyok benne biztos, hogy Tamás készen áll a teljes elengedésre (ahogy egyelőre én sem), így ezeket még meghagytam, ha másért nem, akkor azért, hogy minden nap emlékeztessenek, honnan indultunk, és megtestesítsék az akaraterőt, amellyel az életmódváltás néha igencsak nehéz útján kutyagolunk előre a cél felé.


Április 19. - 36. nap

Tamás már 12 kilót fogyott a kezdés óta. Egy hónap alatt ez több mint szuper, és még el se kezdett mozogni. Mi lesz itt akkor! Vakarhatom majd le róla a nőket… :D

Extra kimerült vagyok amúgy, a fiunk fogzik, és társult mellé még egy hurutos köhögés és orrfolyás is, úgyhogy az alvás nálam jelenleg a luxus kategóriába tartozik. Emellett pedig megkeresett egy régi ügyfelem, hogy szeretné, ha újra együtt dolgoznánk, és pedig igent mondtam - mintha csak főteszter szerepet vállaltam volna a mennyit-bír-egy-anya című kísérletben.
Amúgy fáradtan a legnehezebb megállni a nassolást - sokszor sikerül kivédenem a rohamot egy kókusz- vagy mandulatejes lattéval (utóbbi ízét sokkal jobban szeretem, előbbi viszont hatékonyabb), de van hogy mandula-ropogtatásra kényszerülök, legrosszabb esetben pedig gondolkodás nélkül beverek két kókuszos paleomuffint. Ilyen szerencsére heti max. egyszer fordul elő, de akkor sem érzem magam túl jól tőle, (hiszen ez is csalááás) és ráadásul így több időbe telik elérni a célomat… Próbálok nem ürügyet és mentséget szolgáltatni a nassolásra, de bántani sem szeretném magam, mert az aztán végképp nem visz előre.


Április 20. - 37. nap

Amíg bele nem kóstoltam a távol-keleti zöldséges csirkelevesbe, le sem esett, hogy már jó ideje nem ettünk az ilyen-olyan nemzetiségi konyhák ételeiből. Ez a leves abszolút hozta a kínai éttermek kellemesen pikáns ízvilágát - újabb tízpontos étellel gyarapodott a már amúgy is hosszú lista.

A vacsora zsírégető tonhal-makréla saláta volt, amivel az előző etapban már találkoztam, viszont az nagyon tetszett, hogy a zöldségidénynek megfelelően átalakított receptet készítettem el. Míg korábban csak sárgarépa volt a hal mellett, most bekerült a spenót is a hozzávalók közé, ami nagyon feldobta az egész összeállítást!

Ma találkoztam a kollégámmal, akit kb egy hónapja nem láttam és az első mondata az volt, hogy úristen, de durván le vagy fogyva! Jól esett a dicséret, amit csak tetézett az érzés, hogy egy régi nyári ruhámat vettem fel, ami legutóbb katasztrofálisan állt rajtam a rengeteg plusz kiló miatt - most újra magabiztosan viseltem.


Április 21. - 38. nap

A mérleg 81,7 kg-t mutat.

Ez a nap teljesen másképpen alakult, mint ahogy terveztem. Jó idő lévén bepakoltuk magunkat az autóba és lezúztunk a Duna-partra, ahol egy nagyon csecse közösségi eseménybe szaladtunk bele. Még nem voltunk éhesek, amikor elindultunk, gondoltuk, majd hazajövünk enni, de annyira beszippantott a program, hogy végül este 7-kor estünk haza gyorsan “ebédelni”.

A délutánt néhány citromos muffinnal (korábban csokis változatban sütöttem meg a kókusztej készítésből fennmaradó kókuszreszelékből, ez a citromos variáció jobban passzol a koranyári meleghez) éltük túl, meg egy paleo zserbóval, amit a közeli kávézóban találtam. Tudom, ez így nem teljesen “program-kompatibilis”, de sajnos csak így tudtam megoldani az étkezést, ezen a ponton pedig rájöttem arra is, hogy külön forgatókönyvvel kell majd készülnöm azokra a napokra, amikor mozgásban vagyunk - a jó idő beköszöntével pedig egyre több ilyen lesz majd.


Április 22. - 39. nap

Ma vendégségbe mentünk - most először nem készültem előre kajával, mert tudtam, hogy lesz paleós koszt. A meghívottak között volt ugyanis egy házaspár, akik már évek óta követik ezt az étrendet, úgyhogy szerencsére már sikerült beleverniük a legfontosabb  alapszabályokat vendéglátóink fejébe. Érdekes mondjuk, hogy köretnek nem tudnak az emberek így sem kitalálni mást, mint édesburgonyát, pedig annyira sok más variáció lenne! Jó oké, 40 nappal ezelőttig mondjuk én sem tudtam volna mit csípőből rávágni. Úgyhogy ebédre kacsacombot ettünk grillezett batátával, desszertnek pedig lecsúszott egy fél szelet paleo süti is.

Ebéd közben többször is felmerült a paleozás kérdése a társaságban és akadt egy nagyon érdekes gondolat a sok-sok előítélettel - drága, magokat ill. túl sok húst eszünk, ízetlenek az ételek, biztos éhezünk stb. - szemben, amibe eddig bele se gondoltam. A házaspár hölgy tagja mondta ugyanis a többieknek, hogy a paleo életmód hatékonyságát talán az támasztja legjobban alá - ha már nem hisznek a javuló orvosi leleteknek, a látványos fogyásnak, a jobb életminőségnek -, gondoljanak csak bele, hogy ezt az életmódot nem hirdetik sehol, mégis működik. Nincsen mögötte propaganda, nem kap reklámot, nincs olyan cég, amelyik beállt volna mögé - mert hosszútávon senkinek nem áll érdekében, hogy egészséges, függőségektől mentes emberek éljenek a társadalmunkban. Tudom, ez így eléggé összeesküvés-elmélet szagú, de szerintem rengeteg igazság van benne. Az ilyen emberek ugyanis nem, vagy jóval kevesebbet költenek gyógyszerekre, nem ragaszkodnak ízfokozókkal teli márkákhoz, nem költenek feleslegesen (tapasztalataim szerint megszűnik az impulzus vásárlás, amikor csak azért veszel meg valamit, mert akciós vagy mert éppen megkívánod), tudatosan élnek, márpedig akik tudatosak, azokat nem lehet megvezetni, irányítani.

Nem tudom az állításaimat tudományos kutatásokkal alátámasztani, de azért érdemes belegondolni abba, hogy ahhoz, hogy valami szervezett reklám nélkül elterjedjen, ahhoz annak bizony működnie kell.
 
 Május 13. - 60. nap

 A mérleg 78,8 kg-t mutat.

 Még mindig lelkes vagyok, még mindig csinálom, még mindig itt vagyok, csak már annyira megszokott lett az új életmód, hogy nem jelentkezem napi szinten. Végre megtörtént az, amit annyira szerettem volna: életmódot váltottam. Elköszöntem a cukortól, a gluténtól, a tejtermékektől, egészségesen és tudatosan étkezem minden nap. Persze volt, hogy a programtól eltértem, de kizárólag úgy, hogy közben az alapszabályokat betartottam: így a bűnözést sem sínylette meg a szervezetem.

 Mondjuk egyszer nagyon kívántam a kávét és nem volt kéznél se kókusz-, se mandulatej, azt gondoltam, nem fog megártani, ha ezt most megiszom tejjel. Ahha. Két korty után éreztem a gyomromon, hogy nem oké, ott is hagytam. A következő ilyen esetnél nagyon erősnek kellett lennem egy frissen sült cipó láttán, de örülök, hogy akkor már nem az ugrott be először, hogy jajj most mit hagyok ki, hanem hogy a gondosan tisztogatott szervezetemet most miért is mérgezzem meg megint? Ebből az aspektusból nézve könnyűnek tűnik a válasz, nem igaz? Ezek az esetek pedig mindig megerősítenek abban, hogy mennyire jó döntést hoztam akkor, amikor a paleo életmódot választottam.

 Több mint 10 kiló ment le a kezdés óta, az elején gyorsabb, mostanában egy kicsit lelassult ütemben, de a lényeg, hogy folyamatos a változás. Egyre lezserebbek a ruhák, egyre régebbi darabok kerülnek elő a szekrény mélyéről, egyre magabiztosabbnak és csinosabbnak érzem magam. Annak ellenére, hogy a gyermekem sokat volt beteg mostanában, ami miatt rendszeressé váltak az éjszakázások, plusz még mindig az étterem megnyitója előtt állunk egyre bokrosodó teendőkkel, nem érzem kimerültnek magam. Van energiám végigcsinálni a napot és az éjjelt is.

 Egyre több terméket és helyet fedezek fel, ahol az étrendnek megfelelő ételeket és alapanyagokat lehet kapni, úgyhogy mostanában többször próbáltunk ki ilyeneket is. Jelentem, mindegyik nagyon finom volt! :) Az ismerősök körében sokszor még mindig találkozom olyan reakcióval, hogy dehát akkor ti mit esztek? A mindenmentes kifejezés ugyanis a legtöbb embernek még mindig azt jelenti, hogy biztos éheztetjük magunkat, meg füvet rágunk levegővel, de amikor megmutatok egy pár képet az ételekről vagy mesélek kicsit bővebben, szinte látom kattogni az agytekervényeket, amint próbálják beilleszteni az új információt. Ezen túl pedig még mindig általános diétázó heccelések áldozatául próbálnak ejteni minket szalonnasütésekkel kecsegtetve - majd csak pislognak, amikor közlöm, hogy éppen azt vacsizok - de köszi megyünk!

 Szóval így éljük napjainkat - Tamás azért többet bűnözik és neki néha becsúszik egy cukros-sajtos-zsemlés étkezés, de így is olvadnak le róla a kilók: a kezdés óta már -15-nél jár - köszönjük, jól vagyunk és megyünk tovább az úton. Most kezdjük a 3. programot, aminek már most imádom a receptjeit, alig várom, hogy elkészíthessem őket! Addig is összeszedtem az eddigi favoritjaimat, 3-3-at minden kategóriában (nagyon kiélezett verseny volt):

Reggeli:

Lágytojás sonkaágyon - abszolút favorit, nagyon egyszerű elkészíteni, mégis nagyon finom!
Epres palacsinta - elsőre nagyon kiszáradt, és vastag is lett, de amikor másodjára készítettem, tökéletes lett az állaga és az íze is. A friss eper íze pedig különösen jól esett hozzá.
Heringmártogató - több halas mártogatós is van a programokban, de nálam ez magasan vitte a prímet!
Ebéd:

Illatos csirkemáj - az ebédek best of best of-ja. Hihetetlen, hogy mennyire egyszerű elkészíteni, és mennyire jó az állaga, az íze, no és az ILLATA!
Káposztás fazék csülökkel - a legjobb dolog, ami egy csülökkel történhet és persze ez az az étel, amelyik alapjaiban dönti meg a klasszikus diétás téveszméket.
Csirkepaprikás paleo nokedlivel - a legfinomabb csirkepaprikás, amit életemben ettem, minden túlzás nélkül.
Vacsora:

Fokhagymás lángos - a fehérrépa mindig is egy amolyan kötelező elemként szerepelt a fejemben, amit semmi máshoz nem tudtam párosítani, mint a húsleveshez. Eddig!
Tőkehalmájmajonéz - a tőkehalmáj egy rég elfeledett étel volt az életemben, és nagyon örülök neki, hogy újra előkerült!
Pikáns sült répák - az egyik legnagyobb meglepetésként ért ez az étel, répa ennyire szexi még sosem volt!
 
Persze mindegyik kategóriához tudnék még bőven ételeket adni, ebből is jól látszik, milyen széles a paletta. Ami pedig a leginkább tetszik a programok alatt, hogy nem a már ismert ételek paleosításából állnak a receptek, hanem az ételek egy teljesen új dimenzióját ismerjük meg, bővült a paletta és az alapanyagok tárháza is.

Végezetül csak annyit mondanék, hogy igazán hálás vagyok a sorsnak, amiért összehozott Renivel és a Paleo Hedonistáknak programjaival, örülök, hogy megtaláltam azt az egészséges étrendet, amit könnyedén tudok tartani a mindennapokban, és boldog vagyok, hogy sikerült életmódot váltanom lemondások nélkül. Végre azt érzem, hogy el fogom tudni érni a kitűzött célomat.
 
 

Itt nálam első kézből mindent megtalálsz, a minőséget én
garantálom!

Bővebben rólam

PRÓBÁLD KI: ingyenes 3 napos fogyókúrás miniprogram!
Bővebben

postareni közösség

Csatlakozz hozzánk, érezd jól magad a körünkben és a saját bőrödben is!

Kapcsolat

.1132 Budapest, Alig u. 12. 3/3.
.info@postareni.hu
.+36 20 978 2468

Szerzői jogvédelem

Adatkezelés

© 2016 postareni.hu. All Rights Reserved. Designed By One Online